Nyaralunk. Edes kettesben Kelet-Afrika egyik legszebb helyén a Kilimandzsáró és a Meru hegy között. Hónalyszagú helyiek, imádkozunk a melegvizért, szinte állandóan áramszünet van és még egyszer sem láttuk a Kili hófödte tetejét.

Komoly rituálét végzünk miden nap, felszereljük a szúnyoghálót és a szobánkat rovartalanitjuk – vagy legalábis megpróbáljuk a KILL feliratú helyi spray-jel. Esténként B. a szobában gekkót kerget, én meg értetlenül pislogok, amikor arról próbál meggyőzni, hogy a kis állat úgysem bánt és maradthatna az éjszakára.

Telnek az arushai napok, szinte naponta csodálkozunk rá tátott szájjal az itteni normákra: maszáj kislányok körülmetélése, a törzsi népek hiedelemvilága, akik mindent az ősök erejének tulajdonitanak vagy éppen a három fázisú kézfogásra. A kilátástalanság képei csapnak arcul minden reggel, unatkozó, munkanélküli fiatalok, portékával megrakodott roskadozó szamarak és szinte csak fehérekkel teli internetkávézók. (A rendes kávézókból 1-2 van a nagy turistahelyeken, ahol egy ebéd ára a helyiek egy havi fizetése körül jár.)

Nagyon nehézkesen megy itt minden, sehol egy térkép, ezzel is próbálják támogatni a helyi turistavezetőket, hogy legalább annyi időre, mig megmutatják a sarkon túli leágazást, foglalják le magukat. Mindenhez három ember kell, és a szinünk láttán egy banánt drágábban akarnak eladni, mind az otthoni Billában.

--------------------------------------------------------------

Az áramszünet mindennapos Tanzániában, pár napja az ország 70 százaléka szinte 24 órára elktromosság maradt. Benyitottunk az internetcaféba, gyanúsan kevesen voltak és kéken világitott az összes monitor. Megkérdeztük, hogy mennyibe kerül egy óra.

• 3000 shilling (sic!) - válaszolta

• 3000? - húzzuk fel a szemöldökünket a magas ár hallatán

• Normál esteben 500, de monst nincs áram, be kell kapcsolnom a generátort hozzá.

-----------------

Az első arushai napokban a hotelünk reggelizőjében piritóst kértünk, mondták, hogy nincs. Azután omlettet, csak rázták a fejüket. Se sült szalonna, se virsli nincs – csak ezután bökte ki a pincér, hogy ismét áramszünet van.

------------------------------

Az egyik barátunkra vártunk, mikor megtudtuk, hogy csúszik az egész esti programunk, Arushában nem lehet diezelt szerezni, A tanzán kormány önkényesen kijelentette, hogy leviszi az árakat. Egyik napról a másikra felszólitotta a benzinkutakat, hogy adják olcsóbban az üzemanyagot, akik tiltakozásul nem adtak el semmit. Igy kellett kútról kútra járniuk a helyieknek és egyezkedniük.

----------------------------

Nincsenek lebetonozott utak, a házak között a kitaposott vöröses salakon sétálunk, az esős időszakban gyakoriak a zivatarok, ilyenkor csupa sár minden. Száraz napokon viszont a por miatt szinte lehetetlen közlekedni. Prüszkölünk össze-vissza, nekem állandóan viszket az orrom. Ha dzsippel utazunk, teljesen feltekerjük az ablakokat, ezt kétszer is ellenőrzöm, bekapcsoljuk a légkondit is belső köröztetésre, hogy ne engedje be a kinti levegőt. Táskáinkat pokróccal takarjuk le, az apró porszemcsék igy is mindenhová bekerülnek.

-------------------------

Tanzanit

A Kilimandzáró kincse, meseszép ékszinkék drágakő. A 60-as években fedezte fel a világnak – tulajdonképpen véletlenül - egy indiai szabó! (aki nem sokkal ezután meg is halt, igy mások élvezték az örökséget) Maszájok mutatták meg neki, az ő földjükön, a Kili lábánál találtak rá. Több ezer éve egy vulkánkitörés magas hőfoka inditott el egy reakciót, ami által létrejött ez a kék, oldalról nézve lila, erős napsütésben vörös szinű kő. Kevés van belőle, egyes felmérések szerint egy generáción belül elfogy. Hússzor ritkább, mint a gyémánt és a világon csak egy helyen található. Illetve van egy másik is, a Tiffany s ezzel a frappáns szlogennel kinálják a nyugati ékszerboltok.

A maszájok az ablakunk előtt csencselnek vele, hosszú kockás pokrócaik alól az ég felé emelik, próbálják szabad szemmel megállapitani a kő tisztaságát és az árat tippelik. Tőlük veszik át a motorbiciklis helyi fiúk, akiken keresztül az indiai kereskedőkön át az otthoni ékszerboltjainkba kerül. A legnagyobb tanzanit-bánya egyébként dél-afrikai kézben van.

--------------------

Az utcán kapott le minket és Pilly Pillynek mutatkozott be a napszemüveges fiú, ő volt az első Afrikában, akin parfümöt éreztünk. "Igazi afrikai művészetet" igért pár sarokkal arrébb. Követtük őt egy átlagos, nyomasztó lakóházba. Sültcsirkekupac az étteremnek előkészitve, vakolat nélküli, telifirkált falak, legyek és bogarak mindenütt. A hátsó udvarra érve öreg cipőjavitók, több, mint ötven éves varrógép, porban-szemétben játszó boldog gyerekek, lavórban mosógató nők. Mindenki mosolygott ránk, üdvözöltek és kuncogtak rajtunk.

Pill Pilly a ház leghátsó részéhez vezetett minket, miközben ijedten kapaszkodtam B. Ingujjába. Minden űtikönyv fokozott óvatosságra int... "Ez a galéria" mutatta Pilly Pilly a sötét kis lyukat, amelynek az egyik oldalán egy alig 40x40-es nyilás, azon szűrődött be valami kis fény. Sem áram, sem villany, sem viz. A festék- és viaszszagú "műteremben" hárman dolgoztak, ők készitették el a maszáj harcosokból álló falvédőnket:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.