Arushában szálltunk meg egy kis hosztelben, ahol újra igazi angol wc-nk volt. Az előző helyen pottyantóssal bibelődtünk. Ezt a helyi körülményekhez képest ultra luxust leszámitva, minden silány, poros és nyomorult volt. Vagyis majdnem mindent leszámitva. A hosztelünk a moszlim negyed szomszédságában állt, megriadtam az első pillanatban, amikor megláttam a mecset tornyát az ablakunkkal egymagasságban.. A szokásos "már megint nem alszom ki magam" sóhajjal fejeződött volna be a gondolatom, mikor megláttam az épület előtt álldogáló maszájokat, akik épp tanzanitot próbáltak eladni. "Nagyszerű felvételeink lesznek" - gondoltam, aztán a kamerát mégsem kapcsoltam be. Ott álltam az ablak előtt, a hosztel első emeletén, bekapcsolt géppel és nem készitettem róluk egy anyagot sem. A maszájok gyűlölik ha fotózzák őket, úgy hiszik, a fényképpel elrabolják a lelküket.

Az első reggelen, olyan hajnali 5 óra lehetett, megszólalt a müezzin, a legszebb dallam, amit valaha hallottam. Lágy, andalitó ének, sajnos teljesen kiment a fejemből, nem tudom visszaidézni, hiába nézegetem a mecsetről készitett fotókat. Fel akartam venni, de az utolsó napra hagytam. Akkor viszont elment az áram, pár perces késés után bekapcsolták a generátort, de már egy más müezzin énekelte, hogy Allah Ahbar.

Az eljegyzés után a gyűrűm beletettem a kis rejtek-tarisznyába, amit az okos táskagyártó cégek fejlesztettek ki nyugati beszari embereknek. A több zipzáros, lapos, gumiövre kapcsolt rejtek pénztárcát egyszerűen herezacskónak hivtuk. Az eljegyési gyűrűm a nadrágom alatt hordtam az egész afrikai utunk alatt, ócska provokációnak éreztem volna ott viselni. Csak Dubajban húztam fel, az ottani dúsgazdag arab kereskedők feleségei mellett úgyis csak vidéki rokonnak tűnhettem egy búcsúban lőtt ékszerrel, bolhacsipte lábaimmal, koszos bakancsommal.

+++

Igyekeztünk reggel 7-kor felébredni, álmaink utazásából minnél többet ki akartunk hozni. Azt vettem fel, ami épp tiszta volt és mivel ebbe a kategóriába gyakran semmi sem illett be, a legkevésbé koszosat választottam. Nem volt szin, anyagminőség, forma, divat szerinti válogatás, ami épp kéznél volt, felhúztam magamra. Az afrikai utam előtt azt hittem, sokat kell majd "gyúrnom", hogy lazuljak. Pedig nem is, a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy ágrólszakadtnak néztem ki az ágrólszakadt környezetben. Sem smink, sem körömlakk, sem arclemosó, egy doboz Nivea-t vittem, de azt is csak B. megpirult vállára használtuk. A hónap végére a bőröm teljesen kisimult, sehol egy pattanás vagy folt, a hajam csillogott, a körmöm erős lett.

A pár perces reggeli készülődés után után a közös reggelik jöttek. Képes voltam egy helyben ülni és kellemes badarságokról cseverészni B.-vel a világ legrosszabb kávénak nevezett löttye mellett. Egy hónapot töltöttünk közösen, úgy, hogy napi 24 órát együtt voltunk. B. francia szavakat tanitott nekem, megbeszéltük kinek mi volt az oviban a jele, volt kapcsolatok, gyerekkori traumák, nagy álmok, elmulasztott lehetőségek, mind mind előjöttek. Az egyik zanzibári éjszaka este 7 után szokás szerint elment az áram. Egy mindentől távoli óceánparti kisházban, a laptopomon talált francia chansonokra kezdtünk el keringőzni, az ég zsúfoltan csillagos volt, én meg csipkedni kezdtem magam, hogy ébredjek fel.

Voltak percek, amikor sikitani tudtam volna a tehetetlenségtől és kiszolgáltatottságtól. Rosszul voltam a sok agyonkinzott, sebhelyes, csontsovány kutya láttán, amit Zoli úgy magyarázott, hogy itt a maszáj üti az asszonyt, az asszony a gyerekeket, a gyerekek meg a kutyát. Egy nap a Kilimandzsáró lábánál egy tavat sétáltuk körbe. Kirándulásunk végén elővettük gondos európaiakhoz méltóan a szedvicseink, amikor több kutya telepedett le körénk. Én idegesen próbátam őket elhessegetni, hiszen milyen dolog állatokat etetni egy olyan országban, ahol emberek éheznek.

A lake Duluti festői tóról este a Lonely Planetben azt olvastuk, hogy semmiképp se induljanak arra a turisták, mert gyakoriak az atrocitások, rablások és rendkivül veszélyes.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.